Opening:
Magyarul:
Mikor a fehér rózsák kibontják szirmaikat…
azon nap emléke új ruhába öltözik.
Mintha csak egy fénylő ösvényt követni…
olyan csendesen telik az idő.
A bolygó, bóklászó…
emberek, egyszer mind újjá születnek…
A mosolyod kiűzi lelkemből a sötét fellegeket…
Egy édes álomban, amit valahol láttam…
Még ha a lemenő nap magával is ragad…
árnyékaink mégis összefonódnak…
Végtelen távolságok és végeláthatatlan mélységek…
A sorsunk össze kapcsolódik…
Hiába ragadom meg újra és újra, elveszítem újra és újra…
A pillanatot, mikor végre találkozhatunk…
Az ég szomjazik a vérre, a virágok az esőre…
Az éjszaka másnapért kiált.
Hogy lelkünk végül eggyé válhasson…
Arra én is ily féktelenül vágyódom…
Mikor a fehér rózsák szirmai mindent beborítanak…
Kettőnk szerelme beteljesül...
Ending:
Magyarul:
Egy lassan korhadó kastélyban szomjazok a változásra...
hamuszürke énem egysszer csak szertefoszlik...
Meg kell halnom..
Gyűstsd össze a csillagokat, és épits belőle homokvárat...
Ahol elsuttoghatom imámat
Lépéseim hangja megszűnik, és végleg csapdába zár...
Kérem, valaki...
By:Aura
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
